Üdv!‎ > ‎

Cikk, aminek meg sem kellett volna születnie

Ágost Wildner, 2010. jún. 22. 5:36   [ 2010. jún. 22. 5:41 frissítve ]
Írás nem született ilyen nyögvenyelősen azóta, hogy megírtuk a szakdolgozatunkat. Azért ilyen nehéz, mert amikor épp egy évvel ezelőtt gyanútlanul leültünk egy ebédre Ágosttal, nem tudtuk, hogy meg kell majd ezt fogalmazni. Csak rég láttuk egymást, és beszélgettünk. Csajokról, gyerekekről, munkáról, küszködésről, bukásról meg sikerről. Aztán mikor ezek elfogytak, akkor arról, hogy csinálhatnánk együtt valami tutit. Négy dolog is megfogalmazódott, ebből egy volt a találkozó.

Tulajdonképpen azért jutott eszünkbe hogy szervezünk egy találkozót, mert egyrészt jó volt ebédelni, másrészt korábban már külön-külön próbáltuk a szervezést. Ráadásul nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy négy dolog is eszünkbe jutott ebéd közben. Jó ötletek. Felpörgött az agyunk, ahogy később Sasié is. Akkor csak felpörögne másé is egy vacsora vagy egy sör mellett!? Meg különben is. Mennyi minden benne lehet egy öregdiák találkában! Buli. Üzlet. Munkahely. Konferencia. Információ. Segítség. Továbbképzés. Kölcsönös gyermekfelügyelet. Foci az egyetemen. Kirándulás. Szakmai fórum. Új gyerekek.


Kapcsolatból és közös munkából akármi lehet. Újság, film, találkozó is. A végén, ahogy számolgattam már kb. harminc ember agya pörgött ugyanazon a problémán. És többé senki nem akadályozhatja meg, hogy szervezzünk valamit. Nincs többé ilyen akadály.
J Coki. Család van, meg üzlet, meg munka, meg barátok, meg buli, meg foci. Jó emberek. Meg még négy ötletünk.

De vezércikkírásról nem volt szó. Most meg már minek is kellene? Hisz minden olyan magától értetődő, nem? „Kövesd a fehér nyulat” és csináljunk együtt valami tutit!
 

Kükedi Tamás




Comments